I need someone that’s gonna maintain the same energy they did when they first saw me, 30 years later
More you might like
Melyikünk hűtlen?
Melyikünk hűtlen?
Aki itt maradt
téblábolni a tétova világban
araszolgatva szürke napokat
életre ítélve halálra szántan
vagy aki elment
örökös szótlanságba
elfelejtve a perzselő nyarat
nem tudva mekkora tél támad utána
s nem bánva azt se ha semmi se marad.
/Somos Béla/
Nincs cím
Néha teljesen tanácstalannak érzem magam az életemmel kapcsolatban. Ilyenkor, mint most is, arra gondolok, hogy a véletlenre fogom bízni, már mint a jövőt, hogy kit sodor hozzám az élet, kit veszek észre, kit kedvelek és kit nem. Úgy értem, mindig tele vagyok előfeltevésekkel, hogy “velem csak ez történhet meg”/”velem ez sosem történne meg”/”engem az ilyen,olyan típusú férfi úgy sem venne észre” blabla.
Bár az idő telik, s egyre több gyertya lesz a tortámon, sokszor érzem, a belső órám lassabban ketyeg. Néha 12, 16 vagy 23 évesnek érzem magam, attól függően, milyen kihívással nézek szembe.
Szóval bár a jelenemen most próbálok változtatni, de azért becsaphatna egy deus ex machina, mint a Disney filmekben a fordulat, hogy repülőszőnyeg, beszélő állatok, üvegkoporsó és szerelmes herceg (gyilkos mostoha nélkül).
De talán a legjobb lenne, ha újra azt érezném, értékes vagyok magamnak annyira, hogy merjek teljesen 0-ról indulni a jelenemben.
minek szuperlájkol, ha most meg nem ír
A csávókajtatás és a munkakeresés kábé ugyanaz a kínlódás. De azért amikor napok óta várok valami melóválaszt a LinkedInen és kényszeresen kopottra nyomkodom az F5-öt, mint ahogy régen a 3210-esemet nézegettem fél percenként, hogy jött-e az sms az aktuális halálos szerelmemtől, na, akkor azért örülök, hogy mégsem teljesen azonos a kettő.
Mert akkor most kábé az jönne, hogy még megvárom a mágikus három napot, hogy hátha csak azért nem válaszolnak, mert TAKTIKÁZNAK* meg húzzák az agyamat, aztán ha még mindig nem jön semmi, akkor küldök puhatolózó jutyúb linket, vagy bedobom a Jolly Jokert, a “képzeld, veled álmodtam” üzenetet, hogy megnézzem, belekapnak-e, és ha még arra se reagálnak, akkor elkezdem durván stalkolni őket, hogy lett-e közben valaki más, vagy mi van már, majd kipucolkodok, mint szarospista jézus nevenapján, és elmegyek egy állásbörzére, ahol látványosan minden céggel flörtölök, lotyóskodok, számot cserélek, hangosan nevetgélek, csak VELÜK nem, LÁSSÁK CSAK, hogy mit veszítenek, rágja csak a rosseb, egye csak féltékenység őket, majd végül, az utolsó kétségbeesésben amikor már nem tudom jobban rázni magam, elmegyek valami nagyon szar helyre dolgozni bosszúból, hogy hátha attól észheztérnek és felhívnak másnap, hogy nálam szuperebb munkaerőt nem is tudnak, bocsássak meg, és nem akarnak elveszíteni, ami persze nem fog megtörténni SOHA, én meg megrohadhatok a csirkegyárban, hogy de legalább gecire móresre tanítottam őket.
De szerencsére a melókeresés az nem teljesen olyan mint a csávókajtatás, úgyhogy csak türelmesen várok. (Három napig, úgy értem.)
* Hiszen, mint tudjuk, a fiúk is nem azért nem írnak napokig, mert nem érdekled őket / mégis kibékültek a Szabinával / videojátékoznak / részegek / elbambultak / BL döntő van, hanem azért, mert TAKTIKÁZNAK.
<3
kibékültek a Szabinával.

